Április 11.én a magyar állampolgárok választani fognak, hogy melyik párt alakítson kormányt négy  évre.
A verseny szoros, mindegyik párt erőforrásokat nem kimélve ( 10 Ft-ból 1 Ft származik hivatalos bevételből ) próbálja választási ígéreteivel túllicitálni a többi pártot. Van aki a nyugdíjasokra épít, van aki a fiatalokra. Olyan is van aki nem valamiért akarja magát megválasztani hanem valami ellen.
De.
Rövid szó, de nagyon lényeges. Elveti a kétely árnyékát ott, ahol milliók szeretnének jobbam élni kevesebb adót fizetni, esetleg munkát találni.
Sólyom László köztársasági elnök kijelentette, hogy a választási ígéretek semmire se köteleznek.
De az emberek nem figyeltek oda. Mert hinni akarnak az ígéreteknek.
Innen fogva nem az a lényeges, hogy a pártok mit ígérnek, hanem, hogy mit fognak betartani.
A Jobbik egyre jelentősebb támogatottságra számít, de nagy kérdés, hogy amit ígérnek be is fogják tartani ?
Mert eddig egyetlen pártnak sem sikerült még csak a közelébe menni annak amit ígértek, hogy meg fognak tenni. Gyakorlatilag az ígéretek csak arra voltak jók, hogy megszerezzék az állampolgárok bizalmát. És választásról választásra mindig ugyan azt a kört futjuk. Szavazunk, választunk és saját kárunkon rájövünk, hogy megint rosszabbul élünk mint azelőtt.
Lehetséges, hogy valamit Másképpen kéne csinálni ?
Ha az a cél, hogy egy jobb, élhetőbb, család és vállalkozásbarát országot teremtsünk akkor a válasz IGEN.
Mi lenne ha párt választás helyett, inkább a politikusok mozgásterét ellenőrző törvények változtatását kezdeményeznénk?
Például, egy KRESZ – ben már jelen lévő pontrendszer mintájára.
Ez azt jelenti, hogy amelyik politikus rossz munkát végez, tehát kimutathatóan kára származik az országnak, kapjon fekete pontot. Aki havonta legalább egyszer nem szólal fel, kapjon fekete pontot. Amelyik politikus korrupció gyanúja miatt előzetesbe kerül, kapjon fekete pontot. Stb. Stb.
Ennél lényege az lenne, hogy a sorozatos hibákat vagy csalásokra elkövető politikusok akik elérik a megszabott ponthatárt automatikusan menesztésre kerülnének. Ráadásul az életbe nem vállalhatnak munkát mint politikusok. Azok a politikusok akik meg maradnak a helyükön, garantáltan felelős munkát végeznének, mert tudják, hogy elveszíthetik az állásukat.
Ezzel a módszerrel, ki lehetne szanálni az alkalmatlan megélhetési politikusok tömegét, helyet teremteni azoknak akik valóban értenek és tenni is akarnak az országukért.
De lehet folytatni  a 4 évente megújuló választási parádét, annak reményében, hogy talán nem fogják a választópolgárt becsapni.

William Newind